Sosem baj az, ha valaki szereti a kertjét, és a kertépítéssel töltött idő a kikapcsolódás számára. Én is így vagyok ezzel, annyi különbséggel, hogy a saját szellemi egészségem érdekében jól szét kell ettől választanom azt, hogy egyébként a kertépítésből is élek. De mivel a kertépítést alkotó tevékenységnek tartom melynek eredményeképpen vagy melléktermékeként megélek e tevékenységből, ezért nem vesztettem még el az esztétikára való késztetésem és hajlamomat. Ugyanakkor nem is könnyű összeegyeztetni egy vállalkozás nyers matematikáját az egyén művészetre való hajlamával, az élő kultúra által való kifejezéssel. Ennek több akadálya is van és talán ezek közül az első az, hogy majdnem csak magamnak csinálom. Piaca ennek kevés van itthon, és nem is vagyok ezzel egyedül. A kertépítő szakma kiválóságai mozognak ezen a területeken és nyernek meg egy-egy ilyen jellegű munkát, amit én is belátok, hogy nagy költségvetésű, azonban mint alkotó nem erre helyezem a hangsúlyt.

Mint vállalkozó persze átlátom a helyzetet és azt is, hogy tulajdonképpen a kertépítésben én is az iparos munkával keresem a kenyerem, mert pénzre azért szükség van. Iparosként iparkodom kihozni magamból a legjobbat és abból a költségkeretből, amit szántak a kert megvalósítására. Igaz ugyan az is, hogy az esztétika nem méretek és nem matematika kérdése. Bizonyos dolgokat el lehet úgy rendezni a kertépítés során, hogy a látványa közömbös, figyelemfelkeltő vagy egyenesen gyönyörködtető legyen. Ez a harmónia művészete, és a dolgok, amit elrendezünk, nem kerülnek többe, ha így vagy úgy vannak elrendezve. Ez a kertépítő, az alkotó dolga. Amikor elvállalok egy kertépítést, akkor ez az, amit magamtól elvárok. Természetesen előny, ha az a dolog szép, egészséges és jó minőségű. A jó állapotnak minősége és nem mennyisége van, melyek összességét a kertben harmóniának érzékelünk, amely kiváltja belőlünk az esztétika emócióját!